Kiállítás életem képeiből

                A csoportos és az önálló kiállítások életem lenyűgöző eseményei. Az önálló kiállítások megtervezése varázslatos feladat. A tervezés vezérfonala mindig más volt: „Itt születtem én ezen a tájon”, vagy „Az én virágoskertem” , továbbá „A valóságot az emberhez méri a művészet”, és sorolhatnám. Alkotásaim célja az önkifejezés mellett a teljes teremtett világ bemutatása embertársaimnak. Feladatom ezt megvalósítani.

„Uram! Azzal dicsérlek, hogy szebbé teszem a Teremtés rám eső zugát,

Hogy fénnyel, meleggel, jóakarattal töltöm meg világomat!” (Szent- Györgyi Albert)

               Úgy gondolom, hogy a tehetségem szorgalommal párosult és ezért vagyok képes erre a kifejezésre. „A festőnek egyszerű a dolga. Azt a képet kell megfestenie, amit majd látni fognak.” (Paul Valéry) Nem felejtem el, hogy milyen fontos, honnan szemlélődve mutatom be az élményt!

Festményeimet nézegetve fotókról és videókról újra átélem a kiállításaim megnyitóinak meghitt, bensőséges örömét. Az ünnepi gondolatok mellett a társművészetek is szerepet kaptak. Az emberek sokasága: ismerősök, barátok és tanítványok. A vendégkönyvek megható méltatásai jólesnek nekem.  

„Kedves Tanárnő! Őszinte elismerésem azért a kidolgozott stílusért, amilyen csak igen kevés művészt jellemez. A művésznő stílusa, színhasználata olyan egyedi, mint például Kovács Margit kerámiáié. „Aki kicsinyről ír, vagy alkot, az szüli a legnagyobbat.” Dobos Viktor 1.C Balatonlelle.

„Nagyon örültünk, hogy a volt kedves tanárnőnk kiállítását megtekinthettük. Felejthetetlen élményt nyújtott számunkra. Különösen az Áldás békesség című kép ragadott meg bennünket harmóniájával és mondanivalójával. A virágok pedig megmutatják, hogy valóban szép az élet! Mindehhez csak gratulálni tudunk, és kívánunk jó egészséget, hogy tovább tudja folytatni ezt a szép munkát.” Kiss Edit és Jóbi Rita Taktaszada.

 

 

 

 

„Többször is megnéztem a kiállítás képeit. Kazinczy szavaival szeretném megköszönni: „… Aki tudja is, akarja is a jót, lehetetlen, hogy ne ragyogjon!” Bártfainé Varga Györgyi Tarcal, egykori tanítvány, a helyi iskola igazgatóhelyettese.

„Tisztelt Művésznő! Kedves Irénke! Köszönöm a képet, melyben találkozott a lelkünk. Köszönöm: Az én virágoskertem gyönyörű kiállítást, melynek megtekintésével megajándékoztad Gesztely község művészetet kedvelő, a szépségekben gyönyörködni tudó látogatóit. Adjon Isten tehetségedhez számtalan alkotó évet! Baráti szeretettel a Gesztelyi Önkormányzat nevében is Dancsy Istvánné (Kati), a művelődési ház igazgatója

„Kedves Művésznő! Szeretettel tekintettem meg a képeket, és mély nyomot hagytak bennem. Egyes alkotásokban saját lelkivilágomat véltem felfedezni. Köszönöm, hogy lelkiekben gazdagodhattam.” Orosz Beatrix főiskolai hallgató.

„Tóth Miklósné, Irénkének, a festőművészet kiváló képviselőjének, a testvérmúzsák szerény, de szívből jövő köszöntéseként. Külön köszönet mindazért a gazdag élményekért, amelyet a gesztelyi kiállításon láthattam. Ilyen a maga lelke is, drága Irénke, de ilyen volt a drága Miklós barátomé is. Így őrzöm én mindkettőjük szerető szívét.” Kézcsókkal Engi Pista megyei ének- zene szakfelügyelő.

 A szerencsi Bocskai István Gimnázium számára megrendelt két, Bocskairól szóló hatalmas méretű vászonképek átadásának 10. évfordulójára, kiállításra invitált 2008-ban az intézmény igazgatója. Ezt írta a vendégkönyvembe:

„Örülök, hogy Tóth Miklósné művésztanár elfogadta a meghívásunkat és megrendezte ezt a nagyszerű kiállítást. 92 csodálatos képben gyönyörködhetünk két héten keresztül. Mi, a gimnázium tanárai büszkék vagyunk, hogy Irénke kollégái lehetünk. Még sok- sok alkotó évet kívánok erőben, egészségben.” Dr. Gál András igazgató.

„Mint a Bocskai Gimnázium oktatásáért-, neveléséért felelős egyik vezetője, örömmel üdvözlöm a kiállítást és annak megálmodóját Tóth Miklósnét, Irénkét, művésztanár kollégát. Irénke munkái azon értékeket közvetítik, amely egy középfokú intézményben a gyerekek nevelésében létfontosságúak, különösen napjainkban, amikor ezen értékek egyre inkább a háttérbe szorulnak napjaink társadalmában. Ízlés, esztétikai érték, a kultúra és művészet értékei iránt való fogékonyság, vizuális látásmód és kommunikáció és még hosszan sorolhatnám. Egy neves agykutató mondta, hogy a diákok agyát először befogadóvá kell tenni, hogy aztán tehetségük kibontakozzon, hogy alkotóvá váljanak. Nos, az Irénke által végzett munka, egész élete és tanítványaival elért sikerei pontosan ezt tükrözik vissza. Ezúton szeretném ezt megköszönni, mint szülő, akinek gyermekei részesei lehettek e munkának, és mint pedagógus kolléga, iskolavezető. Ezelőtt a munkásság előtt hajtok most fejet, mikor megköszönöm a kiállítást és Irénke áldásos munkáját a tanulói tehetségek kibontakoztatásában. Gratulálok és további erőt, egészséget kívánok.” Nyíri Tibor igazgatóhelyettes.

Erre a kiállításra érkeztek egykori diáktársak, és erdélyi református lelkészek is Szatmárnémetiből, Bihardiószegről. 

Börzsönyi József szerencsi esperes úr, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanára vendégkönyvembe a következő bejegyzést írta:

„Kedves Művésznő! Szeretettel gratulálok több vonatkozásban. A téma gazdagságához. A történelem megjelenítéséhez. A színek gazdagságához, harmóniájához, melegségéhez. Külön köszönöm a betlehemi képet és a benne kifejeződő gondolatot. Isten áldja meg minden további munkáját!”

Mikor jó egy festmény? Amikor egyaránt örömöt okoz az alkotónak és a szemlélőnek is. Úgy gondolom, ha az alkotó és az elemző ugyanaz a képekbe öntött valóság még mélyebbé válik. Ezért induljunk el együtt egy ilyen virtuális kiállításon!

                Ebben a színes világban először fekete- fehéren grafikáimat idézem magamról, a gyermekemről, vágyaimról és tájakról. Érdekesek ám a színek! A fény forrásától függ minden. Milyen is lehet a fény forrása? Mesterséges, vagy természetes fények suhannak a tárgyakra és a tájakra. A boldogság és a szomorúság színei… Pedig a világ színes, és a redukált képek és az árnyképek mégis milyen fontosak lehetnek!

                    Volt idő, amikor sokat utaztam. Érdekeltek a műemlékek, az épületek egésze, vagy részletei. Ezekről helyben akvarell vázlatokat készítettem, otthon azután többnyire olaj technikával újraalkottam nekem tetsző emlékképeket. Ó, igen, az emlékeim közt ott vannak az útikönyvek, a prospektusok és a fényképek is! A Krakkói Wawel, a Moszkvai Vaszilij Blazsennij Székesegyház, Szlovákiában Árva vára, Olaszországból Pisa, Verona és Firenze nevezetességei, a Velencei Szent Márk Székesegyház. Festményeim szemmel láthatóan nem pont olyanok, mint egy fotó, pedig valósághűek. Ugyanakkor szűkebb környeztem kedves- nevezetes épületei a szerencsi présházak, a református templom és a Rákóczi vár is a teret síkban mutatja be, a fények, a színek, az árnyékok és a perspektíva alkalmazásával. Ezek mögött mindig ott vagyok én is! Megjelennek az érzelmek. A képek történetek: a látszat és a lényeg találkozásai.                                               

                Kedvenceim a tájak, és a virágok. Az önmegvalósítás itt is realisztikus alapokon nyugszik. Bensőséges kapcsolatom van alkotásaimmal, annak ellenére, hogy a tájból szinte erőszakkal szakítottam ki azt a részletet, amit megfestettem. A táj az emberi élet színtere. Sok tájképnek voltam és vagyok az alkotója: megihletett a természet csodálatos formavilága, színharmóniája. Képzeletbeli galériám kiállítótermében lassan körülnézek: megfestettem saját táj- élményeimet. A Téli Bükk összekapaszkodó fái, a Velencei tó, Gyula, vagy a meseszép zempléni tájak, de a krasznahorkai, vagy a rozsnyói táj megörökítése nem a természet kisajátítása. 

 

                

 

                A szememmel látok, a kezemmel dolgozom, de a szívemmel érzek: a valóságot ábrázoltam a rám gyakorolt élményekkel. A színek betöltik és kifejezik a teret. A színek egy- egy képen belül megkeresik és megtalálják a társukat. Kirándulásaim során rengeteg színvázlatot készítettem, majd ezután készültek el a tényleges alkotások.

    Festettem már ezernyi virágot! Elsősorban a színekre tevődik a hangsúly: hol élénk, hol visszafogott, de mindannyiszor csodálatos színek! Virágos kertemben tekintetemmel biztatom a fény-éltette teremtményeket. Minden virág egyedi, szép és igazi.  Érzem az apró csillagokból lila- fehéren fürtté duzzadó májusi orgonák illatát. Csillogón és világító-fehéren a margaréták, és liliomok idézik fel a fiatalságot. Az ifjúság és a fiatalság hevesebb, kirobbanó érzésvilág megjelenítésére a virágok nagyon alkalmasak.  A kedves, gyorsan hervadó mezei, a varázslatosan gyönyörű kerti virágok és a mindig vissza-visszatérő napraforgó . 

Ez a virág olyan, mint az ember: fényre, melegségre vágyik. A napsugár bontja ki gyönyörű, ragyogó sárga szirmait, majd az éltető fényt keresi, mint gyermek az édesanyát.  Piros muskátlik, vörösen lángoló pipacsok és vérszínű rózsák beszélgetnek szomorú- lila krizantémokkal. Szomorú, hamvas szirmok, temetői csend. A későn nyíló, kócos fejű őszirózsák idézik fel az őszt. Csak néha festek petyhüdt szirmú, fonnyadó levelű haldokló virágokat, hisz szeretem az életet! A hervadó virágok színüket vesztve idézik az elmúlást.

 

 

 

 

 

                Újabb paravánra helyezem a különleges technikával készült, valóságra épülő, de fantáziával alkotott tájaimat, ahol feltűnnek alakok, vagy virágok is. Az önmegvalósítás, érzéseim formába és színekbe öntése, az alkotómunka gyönyörűsége jelen van mindenütt. Változik a világ, vele együtt változunk mi, emberek is. Mivel bár atomnyi parány vagyok a világmindenség nagyságához képest, változom én is életem, sorsom alakulása során, az alkotói tevékenységem is szakaszokra bontható. Nemcsak a témák változatosságának szeretete, de a technikák különbözősége, az önkifejezés tartalmi és formai részében is megnyilvánul ez. Ezek az alkotások gyakran illusztrálnak prózát, dalt, vagy verset. A valóság bár a háttérbe szorul, és előtérbe kerül az illúzió, de érzéseim és gondolataim megvalósításának egységére törekedtem. Az emberi formák árnyképei és álarcai, maszkként jelennek meg. A képzeletemben továbbfejlődő, de tényszerű élményekre épülő képekben pótolhatatlanul ott vagyok én is, valóságos világként.

                Egy óriási, terem méretű szobába lépek. Ide történelmi témájú alkotásaim kerültek. Volt, ami pályázatra készült és kiállításokra zsűrizték be, mint a Császárhuszár mentében és körköpenyben, vagy Hunyadi Mátyás, a történelmi haladás képviselője címűeket. 

Az utóbbi zsűrizett és kiállított festményem Budapesten, a Magyar Kultúra Házában került bemutatásra. Sokat olvastam hozzá, hogy ősi történelmi gyökereink egy dicsőséges időszakának méltó emléket állíthassak.

                A kép három sávban, lefelé sötétedő kékszínű alapozásra lett festve. A felső sáv közepén Hunyadi Mátyás feje, a Kolozsváron látható Fadrusz János által készített Mátyás szoborról való. Ennek két oldalán a király könnyűlovasságából emeltem ki egy- egy vitéz alakját, teljes korabeli díszben. A középső sáv bal oldalában Mátyás bőrkötésű, aranyfestésű házi Bibliájának fedőlapja látható, a négy sarkában az uralkodó címerállata: a holló ékesíti a szent könyvet, a Biblia közepén Mátyás király portréját figyelhetjük meg.

                E sáv közepén Fadrusz János által alkotott lovas szobor árnyképe látható, míg a jobb oldalt, a budai palotában ékeskedő cserépkályha egy csempéje van lefestve, amely a királyt ábrázolja a trónján. Az eredeti darab a Szépművészeti Múzeumban vehető szemügyre.

    Az alsó sáv közepén kettős portré van keretben elhelyezve, melyet egy milánói művész márványból készített domborművéről festettem le. Mátyás királyt és feleségét Beatrix királynőt ábrázolja profil nézetben, sötétzöld jáspis háttérrel, amelyek az 1490-es években készültek. A MROE 25 éves jubileumi kiállításán, mely egyben a VI. Nemzetközi Biennále is volt. B.-A.-Z. megyét ketten képviseltük mindösszesen. Örültem, hogy ezen a nevezetes eseményen a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének egyik alapító tagjaként ki is állíthattam ezt a festményemet.

                Történelmi személyekről máskor is szívesen festettem képet, ilyen például Hunyadi János, vagy Attila a hun király mondabeli alakjának meseszerű ábrázolása.

                    A gimnázium igazgatójának kérésére, az intézmény nevét adó Bocskai Istvánról nagyméretű történelmi képet festettem. Témája Bocskai és az 1605-ös szerencsi országgyűlés. Két tervet nyújtottam be, amelyek elkészülését alapos kutatás, forrásmunkák elolvasása, múzeumlátogatások előztek meg. Nagy tiszteletet ébresztett bennem a fejedelem iránt Nagy László: Bocskai a hadak élén című könyve. Szántó György: Hajdútánc című történelmi regénye pedig képszerű leírásaival segített elképzelni és megrajzolhatóvá tenni az eseményeket.

                      A kész képen végül hat szereplő kapott helyet. Középpontban, színnel, fénnyel, az arány eszközeivel is kiemelve a fent leírt módon Bocskai István fejedelem áll méltóságteljes tartással, az uralkodó jelvényeivel. Minden idevágó tanulmányt elkészítettem, még a kerecsenysólyom tollát is megnéztem. Bocskai István fejedelem balján a későbbi erdélyi fejedelem Bethlen Gábor áll, korhű grófi ruhában. A kép jobb szélén Rákóczi Zsigmond szekretáriusa látható, aki papírtekercsen örökítette meg az eseményeket. A fejedelemtől balra oroszlános Bocskai- zászló került Nagy Albert kezébe, aki megnevezett zászlóvivő volt. Mellette a térben befelé lép bokáig érő dolmányban Alvinczi Péter református prédikátor, aki később feleskette a fejedelemre a százegynehány jelenlevőt. A kép bal sarkában egy bocskoros hajdú, kezében puskával és nemzetiszínű zászlóval. Ő veszi le egyedül a süvegét, mert a pórnép mindig megsüvegelte a feljebbvalóját.                                                                                         

A háttérben a Szerencs- hegy, jobbról balra leereszkedő vonulata látható, lankásabb oldalában a gótikus, történelmi nevezetességű református templommal. Az alkotás középterét, a szerencsi kőbányából származó kövekkel kirakott út szeli át. A ruhák, fegyverek, nyílhegyek korhűk. A nemzeti zászló piros, fehér, zöld színét azért mertem használni, mert Ruffi Péter: Magyar ereklyék, magyar jelképek című könyvének sorai ezt írják: „Az 1601-es goroszlói csatában… a zsákmányolt magyar zászlók között van… már háromszínű is… vörös- fehér- zöld”.  A festmény címe: Bocskai és kísérete. Sok magas beosztású, a gimnáziumban megforduló ember látta már a festményt és elismeréssel szóltak róla. A kép mérete 140 cm X 200 cm, vászonra festett, olaj technikával.                      

       

                    

 

 

 

 

 

A másik nagyméretű történelmi tárgyú festményem szintén a gimnázium igazgatója felkérésére készült, melynek címe: Bocskai István tudósai körében.

A szakirodalomban azokra a tudósokra voltam kíváncsi, akik a fejedelem közelében dolgozhattak. Ilyen volt a kor legkiválóbb költője Rimay János. Ez időben fejtette ki sokoldalú nyelvészeti, költői és fordítói tevékenységét az első magyar szótár szerzője, a zsoltárok kiváló tolmácsolója, aki egyben Bocskai István külföldi propagandistája is volt: Szenczi Molnár Albert.  A kutatómunka nemcsak személyekre, hanem a kor bútoraira, a környezetre, a ruhadivatra, is kiterjedt. Gondosan megfigyeltem az órák, kandallók, zárak székek formáit és színeit. Sokat tanulmányoztam a festők fejedelmének, a németalföldi festészet kiemelkedő mesterének csoportképeit, elsősorban Rembrandt volt a példakép. A berendezést intarziás szekrény, könyvespolc, kandalló, íróasztal, székek, előkészített kötetetek alkotják. Balról érkezik a fény, az ablakon nehéz bársony függöny van. A fejedelem arcképének megfestéséhez Kós Károly erdélyi művész metszetét használtam fel. Bocskai István az íróasztalnál foglal helyet, és három olyan társ fogja körül, akiket méltán nevezhetünk tudósoknak, akik a történelmi korban a fejedelem tanácsadói is voltak. Szamosközy István történetíró az előtérben jegyzetelésre felkészülve látható. Bocskai fejedelem, a szívéhez- lelkéhez közel álló Rimay Jánossal eszmecserét folytat. A háttérben álló alakban Szenczi Molnár Albertet kívántam megjeleníteni. A kép hideg- meleg színek ellentétére van komponálva, gondosan ügyeltem a színritmus érvényesítésére is. A két utóbbi kép Dr. Frisnyák Sándor - Dr. Gál András Szerencs monográfiája című könyvébe is bekerült.

                    Ezen a kiállításon sétálva most azon töprengek, hogy is rendezhettem volna még kedvenceimet. Persze nem állítottam ki mindent most sem, mint ahogy egyik kiállítás sem arról szólt. Csak a legkedvesebbek kerültek bemutatásra. Életem festményei ezen az elképzelt kiállításon a legméltóbb helyet foglalják el.

LAPOZÁS

Creative Commons Licenc
Szederné Tóth Zsuzsa Tóth Miklósné művésztanár című műve Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 Nemzetközi Licenc alatt van.
Based on a work at https://toth-miklosne-muvesztanar.webnode.hu/.
Az ezen publikus licenc hatáskörén kívül eső jogok megtekinthetőek itt: https://toth-miklosne-muvesztanar.webnode.hu/